Az arc- és állcsontdeformitások (dysgnathiák) igen sokfélék, és ennek megfelelően az arc- és állcsontsebészeti szakirodalomban többféle csoportosításuk, osztályozásuk található meg. Ezek a deformitásokat a fogazati anomáliák (Angle I-III osztály, keresztharapás, nyitott harapás, laterognathia), az állcsontok egymáshozvaló viszonya (mandibularis prognathia vagy retrognathia, maxillaris protrusio vagy retrusio), illetve az egész arc külső, fizikai megjelenése (long-face, short-face, bird-face deformity) alapján írják le.

A modern arcsebészet célja nem csak a fogazati anomália helyreállítása, hanem harmonikus, a kornak megfelelő ideális arcforma visszaállítása is. A fogívek műtéti korrekciója az állcsontok pozíciójának megváltoztatásával jár együtt, ami a csontokon tapadó lágyrészek változását is jelenti. Ennek megfelelően, a fogívek helyreállítása az egész arc szimmetriáját és esztétikáját is elkerülhetetlenül megváltoztatja, amit a műtétek tervezésénél természetesen figyelembe veszünk.

Az ideálisnak tekintett arcfelépítés koronként, földrajzi helyenként és emberi rasszonként változik, azonban geometriailag (szögekkel, távolságokkal, arányokkal) jól leírható. Ugyanakkor a kezelési terv kialakításánál, a beteg arcának megtervezésénél elsősorban arra törekszünk, hogy a beteggel közösen kiválasztott normáknak megfelelő, harmonikus arcot alkossunk.

Mandibularis retrognathia

Az európai emberek között ez a leggyakoribb arcdeformitás.
Az elváltozást az állkapocs alulfejlettsége, a felső állcsonthoz képest hátrébb való elhelyezkedése jellemzi. Gyakran látható mélyharapás. Emiatt az alsó arcmagasság alacsony, az arc felső és alsó része diszharmónikus (short-face syndrome). Az áll kicsi, gyakran van kifejezett toka. Ebben az esetben a harmonikus arcforma eléréséhez szükség lehet az állcsúcs műtétjére is (genioplastica). A mandibularis retrognathia együtt járhat a maxilla verticalis (felső állkapocscsont) alul- vagy túlfejlettségével is. Ha az ezzel járó esztétikai funkcionális probléma (ínymosoly, parodontitis) a betegek számára zavaró, a maxillaris eltérés is korrigálható Le Fort I típusú osteotomia segítségével.

A Mandibularis prognathia esetében az alsó állkapocscsont (mandibula) relatív vagy abszolút túlfejlett a felső állkapocscsonthoz (maxilla) képest. A deformitást leggyakrabban Angle III. osztályú fogazati anomália kíséri. Gyakran kíséri nyitott harapás, az ajkak nem megfelelő záródása, a felső ajak visszahúzódása és az alsó ajak megnagyobbodása. Az áll előreálló, az alsó arcmagasság megnövekedett, az arc diszharmónikus (long-face syndrome).
Az esetek túlnyomó többségében azonban az elváltozást nem csak az alsó állkapocscsont abszolút túlnövekedése okozza, hanem a felső állkapocscsont alulfejlettsége is kombinálja a deformitást – és leginkább ez jelenti a problémát.

Maxillaris retrognathia

A felső állkapocscsont alulfejlett, a középarc beesett és a felső arcmagasság csökkent. A frontfogak expozíciója nyugalomban és nevetésnél csökkent, ami “öreges” arckifejezést kölcsönöz. Ezeknél a pácienseknél a kezelési terv felállításában nagyon fontos az egész arc esztétikájának figyelembe vétele (paranasalis hypoplasia, ínymosoly, ajak inkompetencia, cervicomentalis távolság, állmagasság).

Apertognathia (nyitott harapás)

Az egyik legnehezebben kezelhető dysgnathia. Mindig fontos az esetleges funkcionális faktorok (nyelvlökéses nyelés) kizárása és előzetes kezelése. Ideális esetben a műtétet a csontos növekedés befejezése után kell elvégezni. Az elváltozás az arcmagasság megnövekedésével (long-face syndrome) és ajkak nem megfelelő záródásával jár együtt. Az utánkövetéses vizsgálatok és a klinikai tapasztalatok alapján a nyitott harapás kezelésében a Le Fort I osteotomia nyújtja a stabil eredményt.

Arc asymmetriák

Az arc aszimmetriák érinthetik csak az egyes állcsontokat, vagy súlyosabb esetben az egyik teljes arcfelet is. A műtéti tervezéshez nem elégséges a hagyományos teleradiographia, a mai irányelvek a 3D CT analízist teszik kötelezővé. Ezen elváltozások kezelése összetett, gyakran többlépcsős műtéti szekvenciára van szükség, és idegsebészek együttműködését is igénybe kell venni.

Az állcsont-deformitások sebészi kezelése csaknem minden esetben fogszabályozó szakorvos szakmai véleményének figyelembe vételével és gyakran munkájának igénybe vételével történik.