Arcsebészet

Az ajak- és szájpadhasadék olyan veleszületett rendellenesség, amit a magzat nem megfelelő arcfejlődése okoz. Az ajakhasadék („nyúlszáj”) és a szájpadhasadék („farkastorok”) előfordulhat külön-külön és együttesen is. Ezek a rendellenességek a leggyakoribb variációi az archasadékoknak. Az ajak- és szájpadhasadék a leggyakoribb arcot érintő veleszületett rendellenesség, előfordulási gyakorisága az európai országokban 1/700 az élve született újszülöttek között (ez egy durva statisztikai megközelítéssel annyit tesz, hogy minden lakótelepi házban lakik egy ilyen érintett ember).

Az arc- és állcsontdeformitások (dysgnathiák) igen sokfélék, és ennek megfelelően az arc- és állcsontsebészeti szakirodalomban többféle csoportosításuk, osztályozásuk található meg. A deformitásokat a fogazati anomáliák (Angle I-III osztály, keresztharapás, nyitott harapás, laterognathia), az állcsontok egymáshoz való viszonya (mandibularis prognathia vagy retrognathia, maxillaris protrusio vagy retrusio), illetve az egész arc physiognomiája (long-face, short-face, bird-face deformity) alapján írják le.

A modern arcsebészet célja nem csak a fogazati anomália helyreállítása, hanem harmonikus, a kornak megfelelő ideális arcforma visszaállítása is.

Az ajakhasadékos betegek másodlagos orrplasztikája nehéz és összetett sebészi beavatkozás.
A műtét elvégezhető zártan, endonazálisan (closed rhinoplasty) vagy nyitott (open rhinoplasty) technikával is. A sikeres orrkorrekció kulcsa az, hogy az egyes betegek esetén a deformitás jellegének megfelelően, célzottan választjuk ki a szükséges műtéti technikákat, és azokat igény szerinti kombináljuk.